A sajtótájékoztatót tartja:

Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter
Dr. Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója

1. Kapcsolatunk az ENSZ Világűrbizottságával ENSZ Világűrbizottság (COPUOS, Committee on the Peaceful Uses of Outer Space) az ENSZ Közgyűlés 1959-ben hozott határozata nyomán 24 ország – közöttük hazánk – részvételével alakult meg.
A Világűrbizottságnak jelenleg 65 ország a tagja, ezzel ez az ENSZ legnagyobb állandó Bizottságai közé tartozik. A Bizottság mellett két albizottság, a Tudományos–Technikai, és a Jogi Albizottság működik. A COPUOS évente egyszer, két hétig ülésezik a bécsi ENSZ Központban.
A Bizottság az űrkutatási nemzetközi kapcsolatok legfelsőbb fóruma. A tagországok évente beszámolnak űrtevékenységük eredményeiről, amelyet a Bizottság mellett működő ENSZ Világűriroda (OOSA, UN Office for Outer Space Affairs) kiadványokban összesít.
A Bizottság felkérésére az OOSA vezeti a világűrbe juttatott mesterséges égitestek folyamatos nyilvántartását (www.oosa.unvienna.org). Ezzel összefüggésben a Bizottság felismerte a folyamatosan gyarapodó űrszemét problémáját. A Föld körül tízezerszámra keringő használaton kívüli mesterséges égitestek és törmelékek ma már veszélyt jelentenek az aktív műholdakra. A COPUS ajánlásokat fogalmazott meg, amellyel az űrszemét gyarapodása megfékezhető és az ütközések veszélye csökkenthető.

A Világűrbizottság nagy hangsúlyt fektet az űrtevékenység azon alkalmazásaira, amely elsősorban a fejlődő országok számára hasznosak. Ide tartozik a távérzékelés, azon belül a természeti és környezeti katasztrófák kezelése. Ebben az évben kezdett a Bizottság arról tárgyalni, miként segítheti az űr-távérzékelés az ivóvíztartalékok felkutatását. Az ENSZ támogatásával a világon öt űralkalmazási oktatási központ működik, amelyekben elsősorban a fejlődő országok szakembereit képezik tovább az űrkutatás eredményeinek távérzékelési, meteorológiai, távközlési és egyéb alkalmazásaira. Konferenciák szervezésével és ajánlások megfogalmazásával segíti az ENSZ a korszerű információs technológiák, mindenek előtt a műholdas navigáció széles körű elterjedését. E munkába hazai szakemberek is aktívan bekapcsolódnak, ennek nyomán előkészületek történtek a műholdas navigáció pontosságát fokozó, kiegészítő földi rendszer létesítésére.

A közelmúltban az ENSZ Kelet-Európai Regionális Csoportja – diplomáciai szintű konzultációk sorozatát követően és azok eredményeképpen – egységesen Magyarország képviselőjét, dr. Both Elődöt, a MŰI igazgatóját jelölte a 2006–2008 közötti időszakra az ENSZ Világűrbizottság első alelnöki tisztségére. Az öt régió által jelölt tisztségviselők személyét – régiónként egy főt – az ENSZ Közgyűlése októberben, a COPUOS ez évi üléséről készült jelentés részeként hagyja jóvá. (A Bizottság elnökévé ugyanerre az időszakra a nyugat-európai régió George Brachet francia űrkutató szakembert jelöli, míg a második alelnök az afrikai régió jelölése alapján egy Burkina Faso-i diplomata lesz.) A megbízatás a 2006. évi ülésszak kezdetén történő, ugyancsak formális megválasztástól a 2008. évi ülésszak kezdetéig, az új tisztségviselők megválasztásáig tart. Jóllehet Magyarország a COPUOS alapító tagja, mindeddig sem a Bizottságnak, sem a két Albizottságának nem volt magyar tisztségviselője. Ezt figyelembe véve a mostani jelölés különösen nagy megtiszteltetés és elismerés a magyar űrtevékenység egésze számára.

2. Új feladatok EU csatlakozásunk nyomán
Az Európai Unió egyre nagyobb hangsúlyt fektet az űrkutatással kapcsolatos kérdésekre. Ezek immár minket is közvetlenül érintenek.
Tavaly novemberben az EU együttműködési megállapodást kötött az Európai Űrügynökséggel (ESA, European Space Agency). Ennek értelmében a közeljövőben lefektetik a közös európai űrpolitika alapjait. Az EU és az ESA tagországainak űrkutatásért felelős miniszterei számára valószínűleg még ebben az évben miniszteri tanácsülést tartanak. Az ezt előkészítő munkacsoportba Kovács Kálmán miniszter úr a MŰI igazgatóját delegálta. Az EU és az ESA közötti munkamegosztás filozófiája: „Az EU a polgárok igényeit figyelembe véve meghatározza a feladatokat, az ESA a saját szakértelmével végrehajtja azokat.”

Az EU és az ESA közös programja a Galileo műholdas navigációs rendszer. A Galileo program célja az egész világra kiterjedő, kizárólag polgári célú, műholdas navigációs rendszer megvalósítása. A műholdas navigáció területén a várakozások szerint rohamos, évi 25%-os növekedés várható, becslések szerint 2020-ban már mintegy 3 milliárd vevő lesz forgalomban. A Galileo program megvalósítása mintegy 100 000 munkahelyet teremt. A rendszer legjelentősebb alkalmazásai a közlekedés területén várhatóak, de később az EU polgárai mindennapi életének szerves részévé válik a műholdas navigáció. Az Európai Parlament következetesen teljes támogatásáról biztosította a programot. A 2004. január 29-én elfogadott határozata hangsúlyozza a Galileo jelentőségét az EU ipari, technológiai és környezeti fejlődése szempontjából, továbbá megállapítja, hogy a rendszer megvalósítása hozzájárul a Lisszabonban megfogalmazott stratégiai cél megvalósításához, miszerint az EU-t a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő gazdasági területévé kell tenni. A kiépítés szakaszának becsült költsége 2,1 milliárd euro. Ezt nagyobb részben a magánszektortól várják, amint azt 2001 óta a Tanács több különböző formában és fórumon hangsúlyozta. Magyarország EU tagként automatikusan a rendszer részese. Elemi érdekünk, hogy a jelentős befektetés a magyar felhasználók számára is maximális hasznot hozzon. A Galileo ügyek hazai koordinálása az IHM feladata, a hazai álláspontok egyeztetése céljából a közelmúltban létrehozta a tárcaközi Galileo Albizottságot.

Kiemelt hangsúlyt kap az EU-n belül a környezetvédelmi és biztonsági célú, globális (műholdas) megfigyelőrendszer (GMES, Global Monitoring for Environment and Security). Ez a műholdas távérzékelés feladatainak és lehetőségeinek egységes rendszerré integrálását jelenti. A hazai kormányzati feladatokat a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium koordinálja.

Utóbbi két témában (Galileo és GMES), valamint a műholdas távközlés területén az EU a VI. kutatás-fejlesztési keretprogramban támogatja a tagországokban folyó kutatás-fejlesztési tevékenységet. Ezek jelentőségére való tekintettel a korábbi keretprogramokkal ellentétben a VI.-ban már önálló területként jelent meg az űrtevékenység támogatása. Erre az EU a VI. keretprogram 4 éve alatt 235 millió eurót fordít. A VII. keretprogramban a terület erősödésére lehet számítani. A pályázati rendszer hazai működtetéséért és a kormányzati szintű koordinációért a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) felelős. Az űrkutatási fejezet koordinációját az NKTH felkérésére a Magyar Űrkutatási Iroda végzi.

3. Bay Zoltán-terem avatása
Az informatikai és hírközlési miniszter a közelmúltban a magyar űrkutatás területén végzett munka elismerésére Bay Zoltán-díj néven miniszteri kitüntetést alapított. Átadására 2005 elején, az eMagyarország szakmai napon kerül sor első ízben. Egyidejűleg az IHM III. emeleti tanácstermét (a sajtótájékoztató helyszínét) Bay Zoltánról nevezte el. A névadást indokolja, hogy a magyar űrkutatás történetét Bay Zoltán 1946. február 6-án végzett Hold-radar kísérletétől számítjuk. Ebből az alkalomból a MŰI az IHM III. emeleti folyosóján poszterkiállításon mutatja be a hazai űrtevékenység néhány fontos eredményét.

Bay Zoltán 1900. július 24-én született Gyulaváriban. Középiskolai tanulmányait a debreceni Református Fõgimnáziumban végezte. 1918-ban a budapesti báró Eötvös József Kollégium tagja lett és egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter tudományegyetemen folytatta. 1923-ban középiskolai tanári oklevelet kapott. 1928-ban a Pázmány Péter tudományegyetem doktorrá avatta. 1930-ban nevezték ki nyilvános rendkívüli tanárnak, majd 1935-ben nyilvános rendes tanárnak a Szegedi Egyetem elméleti fizika tanszékére.
1936 õszén megvált az egyetemtõl s Budapesten az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumának lett a vezetõje. Itt számára az alapkutatás és a mûszaki megvalósítás egységet alkotott. Az Egyesült Izzó anyagilag támogatta, hogy a Mûszaki Egyetemen atomfizikai tanszéket hozzanak létre, melynek a vezetõje Bay Zoltán lett. Ugyancsak ebben az évben a Pázmány Péter tudományegyetem atomfizika tárgykörbõl magántanárrá habilitálta. 1937-ben a Magyar Tudományos Akadémia beválasztotta levelezõ tagjai sorába.
Az 1944-ben megkezdett Hold-kísérletek 1946-ban realizálódtak, amikor is saját fejlesztésű berendezésükkel a Holdra irányított radarhullámok visszaverõdését észlelték munkatársaival. 1948–1955 között a Washington Egyetem kísérleti fizika professzora, majd 1955–1972 között az Egyesült Államok Szabványügyi Hivatalának osztályvezetõje, 1972-tõl az American University professzora lett. 1981-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 90. születésnapján a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített zászlórendjével tüntették ki. 1991-ben a József Attila Tudományegyetem díszdoktorrá avatta. 1992. október 4-én hunyt el Washingtonban. hamvait szülõföldjén, Gyulaváriban helyezték örök nyugalomba.

A magyar űrkutatás további hírei a MŰI honlapján (www.hso.hu) olvashatók. Sajtópartnereink az Űrvilág hírportál (www.urvilag.hu), az AERO Magazin és a Technika Műszaki Szemle. A MŰI és a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) október 15-én az ELTE-n tartja a szokásos Űrnapot, amelyre várjuk a sajtó képviselőit is. A MANT-on belül működő Mars Society Magyar Tagozata (www.marssociety.hu) november 6-án ismeretterjesztő konferenciát rendez a Mars kutatásáról.