Tényként kezelhető, hogy az űrkutatás, űrpolitika bekerül az Európai Unió politikái közé az elkövetkező években. A törekvés érthető, mivel a cél az űrkutatás eredményeinek a már meglévő, illetve a most formálódó egyéb uniós politikák szolgálatába állítása, azok hatékonyságának, sikerének növelése a gazdasági növekedés és versenyképesség fokozása érdekében (közlekedés, környezetvédelem, tudományos kiválóság, védelempolitika).

Az űrkutatásnak európai szinten már 1975 óta létezik irányító és koordináló kormányközi intézménye, nevezetesen az Európai Űrügynökség (ESA). Az ESA-nak 15 tagállama van, amelyek Svájc és Norvégia kivételével az uniós tagállamokat jelentik. Az Unió tagjai közül Görögország és Luxemburg nem ESA tag jelen pillanatban, de pályázik a tagságra. A májusban csatlakozó országok közül Magyarországnak, Csehországnak és Lengyelországnak van szakmai és intézményes kapcsolata az ESA-val, Magyarország és Csehország az európai együttműködő ország (ECS) státusszal rendelkezik, amely a taggá válás előtti átmeneti és felkészítő státuszt jelenti.

Az Unió 1998-ban kezdett hivatalos tárgyalásokat az ESA-val a két szervezet közötti kapcsolat szorosabbá fűzéséről, és közös projektek indításáról. Egyben létrehozták az ún. „Joint Task Force” bizottságot, amelynek a fő feladata a közös együttműködés lehetőségeinek, kereteinek feltérképezése és konkrét lépések kidolgozása volt (az egyik fő eredmény a Galileo program létrehozása volt). A folyamat részeként az Európai Bizottság 2003-ban elindította az ún. „Green paper” konzultációs sorozatot, amely fórumot teremtett az űrkutatási tevékenységben és az alkalmazási és szolgáltatási szektorban részt vevők számára, hogy kinyilvánítsák véleményüket a formálódó európai űrpolitikáról, és annak intézményes lehetőségeiről, az EU szemszögéből nézve. A konzultációs folyamattal párhuzamosan megszületett az ESA-EU Keretmegállapodás, amely a két szervezet intézményes kapcsolatait rendezi az elkövetkezendő négy évre. Mindeközben az EU igen ambiciózus terveket is megfogalmazott, és az űrkutatás belekerült az EU új Alkotmányos Szerződés tervezetébe is. Igaz, hogy a két szervezet bizonyos megvalósítási kérdésekben (értve ez alatt legfőképpen a két szervezet közötti intézményes kapcsolat formáját) nem ért teljesen egyet, az egységes európai űrkutatási politika kialakításának szükségességében mindenképpen egységben vannak. Hogy milyen is legyen az európai űrkutatási stratégia, annak uniós akciótervét a nemrégiben kiadott akcióterv, az Európai űrpolitikáról szóló fehér könyv tartalmazza (hasonló stratégiai dokumentum a Vision 2007 című ESA anyag).

a) Fehér könyv az európai űrpolitikáról

A Fehér könyv az európai űrkutatási stratégia kiépítését két fázisra különíti el:
• 2004-2007 közötti első fázis az ESA – EU Keretmegállapodás keretei között szervezné az európai űrkutatást,
• 2007 után azonban az EU Alkotmányos Szerződés tervezetében foglaltaknak megfelelően az Unió és a tagállamok közötti megosztott hatáskörben kezelnék az űrkutatást, amely magában foglalja az ESA és az EU közötti intézményes kapcsolatok felülvizsgálatát is.

Ez a gyors és ambiciózus terv egyoldalúan az EU Bizottságának nézőpontját tükrözi, az ESA ennél sokkal óvatosabb, és ragaszkodik intézményes önállóságának megtartásához. Egyben a kérdés jelentős iparpolitikai, versenypolitikai és költségvetési összeférhetetlenségeket is felvet.

A Fehér könyv stratégiai dokumentum, amely megfogalmaz kulcspontokat, amelyek miatt az űrkutatásnak a jövőben szerepe lehet az EU politikái sikerének megvalósításában. Ezen kulcspontok a következők:
- Gazdasági növekedés, munkahelyteremtés, ipari versenyképesség és sikeres bővítési politika: a lisszaboni stratégiában megfogalmazottak értelmében a gazdasági növekedés kulcseleme a tudásalapú gazdaság kiépítése. A tudásalapú gazdaság „technológiai portfoliója” pedig, főleg a telekommunikációs szektorban, igen jelentősen az űrkutatási alkalmazásokra épül. Szintúgy az ún. „digital divide”, vagyis a tagállamok illetve a most csatlakozó országok közötti technológiai különbségek felszámolásában is kiemelkedő szerepe lesz az űrkutatáson alapuló szolgáltatások elterjesztésének az új tagállamokban.
- Fenntartható fejlődés: a göteborgi európai tanács elfogadta a fenntartható fejlődésről szóló stratégiát. A földmegfigyelési eszközök a környezetvédelmi menedzsment részeként biztosíthatják a növénytakaró és az állatpopulációk védelmét, elősegíthetik környezetbarát mezőgazdasági modellek megvalósítását, összegezve a Kyotó-i egyezmény megvalósítását.
- Erősebb biztonság és védelem mindenki számára: az űrkutatásnak van biztonságpolitikai szegmense, és a biztonságpolitika nem létezhet napjainkban űrkutatás nélkül. Az egyre szorosabbá váló európai politikai szövetség megérett önálló közös védelempolitika kiépítésére, amelyhez elengedhetetlen szüksége van az európai űrkutatási kapacitások felhasználására.
- Küzdelem a szegénység ellen, segélypolitika: az Unió a fejlesztési segélyek legnagyobb szolgáltatója a Földön. Az űrtechnológia, így kifejezetten a földmegfigyelés és navigáció segítségével a termőföld védelmét, a víz felhasználást, termésbecslést, árvíz-előrejelzést és tűzvész megfigyelést mind hatékonyabbá lehet tenni.

Ezen stratégiai célok mellett a már létező programok megvalósítása központi elem az európai űrkutatási stratégiának. Így a Galileo program és a GMES az elkövetkező években kiemelt figyelmet kap. A Galileo biztosítja Európa számára az önálló, USA-tól független navigációs kapacitás kiépítését, amely, lévén „dual-use” technológia, nem csak civil, hanem védelem- és biztonságpolitikai célokat is szolgálhat. A GMES a környezetvédelmi alkalmazásai mellett szintén rendelkezik védelem és biztonságpolitikai aspektussal: a határok megfigyelése, illegális migráció megakadályozása és humanitárius krízisek előrejelzése és monitorozása is az alkalmazási területek közé tartozik.

A Fehér könyv egyértelműen rámutat, hogy bizonyos űralkalmazások nemcsak mint lehetőség, hanem mint ajánlás is megjelennek majd az EU részéről a tagállamok irányába. Így pl. az ún. „digital divide” kérdése, vagyis a tagállamok és a most csatlakozó országok közötti jelentős különbség az internet hozzáférések kérdésében. Az „eEurope 2005 Akcióterv” céljainak megfelelően az információs társadalom kiépítését tűzi ki célul, amelynek központi eleme az imént említett kérdés. Az internet hozzáférés szélesítésére nem egyedüli lehetőség a műholdas technológia alkalmazása, az EU azonban, együttműködve az ESA-val 2004-ben megvizsgálja, ezen lehetőség költségigényét és hatékonyságát, és ennek eredményeképpen ajánlásokat fogalmaz meg a „digital divide” csökkentése érdekében.

A másik jelentős kérdés, amely az újonnan csatlakozó országokat is érinti, miszerint az EU is aktívan részt fog venni az ún. ’European Space Technology Master Plan (ESTMP)” kialakításában, vagyis a rendelkezésre álló űrkutatási technológia feltérképezésében és a fejlesztési irányok megfogalmazásában, illetve a technológia transzfer lehetőségek megtalálásában. Mindezen tevékenység érdekében az EU ösztönzi tagállamaiban az ESTMP-nek megfelelő űrkutatási technológiai ráfordítások fokozását, nemzeti stratégiák kiépítését. Ezen pontnál a Fehér könyv külön is kiemeli az újonnan csatlakozó államok részvételének fontosságát!

Ezek tehát a tervek a jövőbeni uniós űrkutatásra vonatkozólag. A jelent, illetve a 2007-ig tartó időszakot azonban még az ESA – EU Keretmegállapodás határozza meg.

b, ESA – EU Keretmegállapodás

Annak ellenére, hogy többször felmerült az EU részéről a két szervezet közötti igen szoros intézményes kapcsolat létrehozásának gondolata, a Keretmegállapodás csak meghatározott programokra korlátozott együttműködést irányoz elő.

A Keretmegállapodás elsődleges célja egy átfogó európai űrkutatási politika kialakításának lehetővé tétele, biztosítva az együttműködést a politikai döntéshozó EU és a szakmai kormányközi szervezet, az ESA között, ilyen módon lehetővé téve az EU egyes politikáinak hatékonyabb megvalósítását az űrkutatási szolgáltatások és alkalmazások felhasználásával. A fő célterületek az EU információs társadalom, közlekedési és környezetvédelmi politikái. Ennek érdekében a következő téma-területeken képzelhető el együttműködés a két szervezet között: tudomány, technológia, földmegfigyelés, navigáció, műholdas kommunikáció, emberes űrrepülés és mikrogravitáció, hordozóeszközök, és frekvenciapolitika.

A két szervezet stratégiai együttműködése azonban nem módosítja sem tevékenységi és felelősségi körüket, sem intézményi berendezkedésüket, vagy működési feltételeiket! (Tehát nincsen arról szó, hogy az ESA az EU egyik szakmai intézményévé válna!)

A fent említett célok elérésére a megjelölt tématerületeken belül a következő típusú közös kezdeményezések képzelhetőek el:
Az ESA irányítása alatt az EU űrkutatáshoz és alkalmazásokhoz kapcsolódó tevékenységeinek megvalósítása, az EU szabályrendszerének alkalmazásával;
Az ESA Alapokmány V. I. b. Cikkének megfelelően az EU részt vehet az ESA bármely választható programjában;
Közösen finanszírozott, koordinált és végrehajtott tevékenységek;
A K+F tevékenységek kiegészítésére közösen felállított szervezetek, amelyek a szolgáltatásokat, üzemeltetést és az infrastruktúra irányítását végzik;
Tanulmányok, tudományos szemináriumok, konferenciák, workshopok, tudományos és technológiai szakemberek képzése, berendezések és műszerek cseréje, tudományos létesítmények használata, tudományos szakemberek, mérnökök és egyéb szakértők cseréje és tanulmányutak támogatása.

Az imént felsorolt lehetőségek közül kiemelt jelentőségű a második, amely szerint az EU részt vehet bármely ESA választható programban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy pl. az egyik ESA választható telekommunikációs programban az EU is részt vesz, ugyan úgy, mint bármelyik ESA tagállam. Az EU részvétele nyilvánvalóan az alkalmazási területekre és egyes K+F tevékenységekre fog korlátozódni, mivel az EU-nak erre van hatásköre.

A közös kezdeményezések konkrét megvalósítását a felek részletes megállapodásban rendezik, hasonlóan a Galileo programhoz, illetve a GMES kezdeményezéshez.

A stratégiai együttműködés koordinálására és erősítésére a felek egy ún. "Űrkutatási Tanács" felállításáról rendelkeztek, amely az ESA Miniszteri Tanács és az EU Tanácsának tagjaiból áll. Ezen tanácsban Magyarország is képviselve lesz, mint EU tagállam.

A Keretmegállapodás rendelkezik továbbá a vitarendezési módszerről is, amelynek értelmében közvetlen tárgyalásokkal, illetve választottbíróság bevonásával kell a vitás ügyeket rendezni.

A megállapodást a hatályba lépést követő négy évre kötik a felek, amely ezt követően automatikusan meghosszabbodik további négy évre, kivéve, ha a felek ellenkező akaratukat fejezik ki. A megállapodás aláírására 2003. november 25-én került sor.

c) Az EU Alkotmányos Szerződés tervezete

A Fehér könyv terveinek megfelelően 2007-től kezdve az európai űrkutatást az Unió és a tagállamok párhuzamos hatásköre és megosztott tevékenysége fogja jellemezni. Mindez magában foglalja, hogy az űrkutatás bekerül az EU politikái közé az új Alkotmányos Szerződés tartalmának megfelelően. Az űrkutatás az EU-ban jelen pillanatban, a 6. K+F Keretprogramjában jelenik meg, mint repüléstechnika és űrkutatás tematikus prioritás. Tartalma szerint a környezetvédelem és biztonságpolitika (a GMES – Global Monitoring for Environment and Security), illetve a műholdas navigáció és távközlés alkalmazási lehetőségeinek területére vonatkozó K+F tevékenységek elvégzésére ad lehetőséget. A Galileo műholdas navigációs rendszer alkalmazási területeihez tartozó K+F tevékenységek szintén részét képezik a 6. K+F Keretprogramnak, azonban ezen pályázatok meghirdetése és elbírálása nem az EU Bizottsága, hanem az un. "Galileo Joint Undertaking (GJU)" jogkörébe tartoznak. Ennek az oka, hogy a Galileo programot 50-50%-ban megosztottan finanszírozza az EU és az ESA között, és e pénzügyi háttér következtében létre kellett hozni egy önálló jogi személyt (ez a GJU), amely felelős a program végrehajtásáért. A GJU és az EC természetesen együttműködnek a program végrehajtásában, egy vonatkozó megállapodás tartalmának megfelelően.

A tervezet módosítja az Unió jogkörét az űrkutatási kérdésekre vonatkozólag. A tervezet III. Rész / III. Fejezet / 9. szakasza a "kutatás, technológiai fejlesztés és űrkutatás" címet kapta, jelezve ezzel az űrkutatás kiemelt jelentőségét minden egyéb K+F tevékenység között, illetve mellett, teret adva az Unió jogköre szélesítésének. Az elhelyezés érdekessége, hogy egyelőre, mint önálló politika nem fogalmazódik meg az űrkutatás, mivel tartalma nem tisztázott, de mivel a kutatással és technológiafejlesztéssel egy sorban jelenítik meg, nyilvánvaló, hogy tartalma a továbbiakban nem korlátozódik a K+F Keretprogramok tevékenységi körébe. Ezt a III-155-156. Cikkek tartalma is egyértelműen alátámasztja, amikor célul tűzi ki egy európai űrpolitika kialakítását. A célkitűzés megvalósításának eszközei a közös kezdeményezések, a K+F tevékenység támogatása és egyéb koordinatív tevékenységek. Egyben az alkotmánytervezet felhatalmazza az EU-t, hogy a célkitűzések megvalósítása érdekében európai törvényeket vagy kerettörvényeket alkosson, önállóan, függetlenül az Unió K+F törvényeitől és kerettörvényeitől! Mindez természetesen nem zárja ki, hogy az űrkutatás K+F tevékenységi része továbbra is a K+F Keretprogramok részeként szerepeljen, azonban már egy átfogó európai űrkutatási politika megvalósításának részelemeként. Ez a szabályozás párhuzamos jogkört teremt az Uniónak és a tagállamoknak, vagyis a tagállamok a jövőben csak annyiban jogosultak önállóan dönteni űrkutatási tevékenységükről, amennyiben azt az Unió nem szabályozza. Amint a 13. cikk (3) bekezdése fogalmaz: „A kutatás, a technológiai fejlesztés és az űrkutatás területén az Unió hatáskörrel rendelkezik egyes intézkedések végrehajtására, így különösen...; e hatáskör gyakorlása azonban nem akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában”. Ez a rendelkezés alapvető, ugyanis a megosztott hatáskör teszi lehetővé, hogy a tagállamok saját hatáskörben döntést hozhassanak a kormányközi szervezetként működő ESA-ban! De a folyamat nyilvánvaló, az EU az eddigi kizárólagos nemzeti hatáskört megváltoztatva hatáskört ad az EU-nak is! Hogy az EU tényleges hatásköre űrkutatási kérdésekben meddig fog terjedni, arra a jelenlegi ESA-EU Keretmegállapodás meghosszabbítása, vagy az intézményes kapcsolat szorosabbá fűzése fog választ adni, nyilvánvaló ugyanis, hogy az EU csak annyiban kompetens űrkutatási kérdésekben, amennyiben az ESA-val együtt tud működni, mivel az EU-nak nincsen önálló döntési és tudományos-technológiai kapacitása űrkutatási tevékenységhez.

Dr. Patkós Enikő

További információk:
ESA: http://www.esa.int/export/esaCP/SEMY0KXLDMD_index_0.html
EU: http://www.europa.eu.int/comm/space/index_en.html