Eugene Parker 45 éve ismerte fel, hogy a Naprendszerünk égitestjei közötti tér nem vákuum, hanem a Napból nagy sebességgel kiáramló forró, híg plazma tölti ki, amelyet napszélnek nevezett el. Öt évvel később a magnetoszférán kívülre jutó műholdak mérései igazolták a napszél létét, és ezzel magyarázatot sikerült adni többek közt a földmágneses viharok és a sarki fény eredetére. A felfedezés elismeréseként Parker az igen tekintélyes Kyoto-díj 2003. évi egyik kitüntetettje. A napszél szoros kölcsönhatásban áll a Föld mágneses terével, a benne terjedő zavarok befolyásolják a magnetoszférát és az ionoszférát, gyakran igen viharos jelenségek formájában. Jogosan kapta a Föld körüli térség dinamikus változásait jellemző kérdéskör az “űridőjárás” elnevezést. Az űridőjárás jelenségei igen komoly hatással vannak nemcsak űreszközeinkre, hanem földfelszíni létesítményeinkre is.

Az űrkorszaknak a Nappal kapcsolatos másik legfontosabb felfedezése a gyakori koronakitörések (coronal mass ejection, CME), melyek során naponta több alkalommal több milliárd tonna tömegű forró plazma repül ki a Napból a bolygóközi térbe. A kidobott anyag a Napot néha 2000 km/s sebességgel elhagyva lökéshullámot kelt a bolygóközi térben, majd hatalmas, több tízmillió km kiterjedésű mágneses buborék jön létre. A lökéshullám a Föld környezetét elérve mágneses vihart okoz. Bár ma már a jelenlegi űrbeli műszerekkel (főként az ESA-NASA SOHO űrobszervatóriuma fedélzetén) a koronakitörések többsége folyamatosan megfigyelhető, ezek közül számunkra a legfontosabbak - a Föld irányába terjedő, ún. halo CME-k - észlelhetők a legkevésbé megbízható módon.

Egy koronakitörés után a Föld magnetoszféráján kívül keringő űrszondák és távközlési, navigációs műholdak kerülnek veszélybe legelőbb, a nagyobb energiájú töltött részecskék a fedélzeti számítógépek bitjeit írhatják felül, az alacsonyabb energiájú töltött részecskék viszont feltöltődést, majd kisülést okozhatnak. A magnetoszféra az alacsonyabb pályán keringő űrhajók utasait csak a kisebb energiájú részecskéktől védi meg (ilyenkor egy űrséta már komoly kockázatot jelent), de a sarkkörön túl repülő repülőgépek utasainak sugárzási terhelése is megnövekszik, akár 100 röntgenvizsgálatnak is megfelelhet. A mágneses vihar az ionoszférát elérve ismert módon befolyásolja a rádióhullámok terjedését. A mágneses viharok során észlelhető a látványos sarkifény-jelenség, elsősorban a Föld mágneses pólusaihoz közelebb, magasabb geomágneses szélességen. A Föld felszíne irányába folyó áram összteljesítménye óriási, elérheti a 4000 GW-ot is. A felszínt elérve a töltött részecskék földáramokat indukálnak, és ezzel túlterhelik a nagy elektromos hálózatokat. 1989. márciusában egy ilyen eseményt követően transzformátorok égtek le, és a kanadai Quebec tartomány 9 órára áram nélkül maradt. A hatalmas olajvezetékben az indukált áramok felforrósodást, korróziót okoznak.

Az 1995 decembere óta működő SOHO obszervatórium az első olyan űrszonda, amely a Nap komplex vizsgálatára képes: igen széles hullámhossztartományban végez optikai megfigyeléseket és detektál különböző energiájú töltött részecskéket. Az azóta eltelt idő hatalmas előrelépést jelentett nemcsak a Nappal, hanem a napszéllel és a CME-kkel kapcsolatos űridőjárási jelenségek megértésében. Az MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének (RMKI) munkatársai a fedélzeten működő berendezések közül az alacsonyabb energiájú (40 keV – 6 MeV) protonokat és elektronokat észlelő LION műszer létrehozásában vettek részt és dolgozzák fel a beérkezett adatait. (Az RMKI egy munkatársa társkutató szinten vesz részt a kísérletben.) A folyamatos elemzés gyors beavatkozást tesz lehetővé, ha a műszer nem megfelelően működik. A nagyobb energián működő EPHIN teleszkóppal együtt lehetőséget nyújtanak a szoláris és interplanetáris nagyenergiájú részecskeesemények értelmezésére, és ezzel az űridőjárási események nélkülözhetetlen indikátorai. Egyik fontos eredményük a flerek és a koronakitörések által keltett lökéshullámok terjedésének összehasonlítása három terjedési modell alapján végzett szimulációk eredményével, melyek kielégítő előrejelzéseket adtak, mégis jelentős eltérésekkel. A modellek javítása pontosabbá teszi a földmágneses viharok előrejelzését.