Október 9-én átvette a Nemzetközi Űrállomás parancsnoki tisztét Frank De Winne belga űrhajós. Állandó, Föld körüli pályán keringő űrállomásnak korábban nem volt európai parancsnoka.

Frank De Winne az Európai Űrügynökség űrhajósa, a 21. állandó személyzet parancsnoka. Ez a mondat már önmagában is alátámasztja a nevéből eredő tényt: az űrállomás valóban nemzetközi. Nem csak különböző berendezések vagy modulok tekintetében, de már az expedíció vezetője terén is, aki eddig vagy amerikai vagy orosz állampolgár volt. De Winne feladata a legénység munkájának irányítása és koordinálása lesz, parancsnokként ő a felelőse a Nemzetközi Űrállomáson folyó valamennyi tevékenységnek.

A Nemzetközi Űrállomás megépítésének és üzemeltetésének érdekében az Egyesült Államok, Oroszország, az Európai Űrügynökség tagországai, Japán és Kanada fogott össze. Az első modulok lassan készültek el, így már azok feljuttatása is jelentős késést szenvedett (a Zarja orosz energiaellátó modul és a Unity elosztómodul 1998-ban, a Zvezda központi modul azonban csak 2001-ben állt Föld körüli pályára), a Columbia űrrepülőgép tragédiája miatt pedig újabb sokéves csúszás következett. Európa és Japán is csak jelentősen megkésve indíthatta el saját moduljait (az amerikai űrrepülőgép rakterében). Az európaiak Columbus modulja 2008. február 7-én emelkedett a magasba. Magyar műszer azonban addigra már több is volt az űrállomás fedélzetén… Az STS-102 küldetés során a Discovery juttatta fel az első Pille sugárdózismérőt (Pille’97). Az amerikai űrhajósok (elsőként Jim Voss négy hónapon át) többször is programszerű méréseket hajtottak végre, melynek során feltérképezték az (akkori) ISS-en mérhető sugárterhelést. A második ISS-Pillét (Pille-MKSz) az orosz űrhajósok használták, 2003. október 18-án indult a Szojuz TMA-3 űrhajó fedélzetén. Az orosz Pille az orosz szolgálati rendszer része, folyamatosan és automatikusan méri az űrhajósokat és az űrállomást érő sugárterhelést. (Ezzel a Pillével végzett repülései során méréseket Simonyi Károly is.) A két Pillével már több tízezer mérést végeztek, s detektorai megfordultak a Jules Verne európai teherűrhajóban is. A Pille műszereket az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet fejleszti.

Magyar részvétellel folyik az európai-orosz Matrjoska-program is. A kísérlet során megválaszolandó kérdés az, hogy mennyi sugárzás terheli az ember belső szerveit (az egyes szerveknek más-más mértékben nyelik el a sugárzást). Ehhez nem kell más, mint egy bábu, ami az emberi testet modellezi. A bábu belsejében a „szervek” és a dózismérők egyaránt elhelyezhetők. Sőt, a bábut ért terhelés a különböző modulokban, de akár a nyílt világűrben is mérhető. Eddig két „Matrjoska-baba” volt az ISS fedélzetén (2004-2005 és 2005-2009 között), mindkét eszköz kutatási programját a DLR Német Űrügynökség vezette. Ebben a sokéves kísérletsorozatban vesznek részt szintén a KFKI AEKI szakemberei.

A sugárzás mértékének meghatározása tehát igen fontos orvosi szempontból. Azonban érdekes még a sugárzás iránya, és az abban részt vevő részecskék típusa. Ebben segít a Bradoz-kísérlet. A KFKI AEKI kutatóinak részvételével folytatott mérések során a mérőfelületre csapódó, ill. abban elnyelődő részecskék (protonok, alfa-részeckék, kis tömegszámú atomok, nagyenergiájú részecskék, neutronok) pontos típusa és iránya is jól kimutatható, hiszen a nyomdetektorok által rögzített nyomok kémiai kezelést követően láthatóvá válnak.

A cikk végére jutottak azok az EU, az ESA és a MŰI által szponzorált kísérletek, melyekre legalább a fentiekhez hasonló módon, szintén büszkék lehetünk. A SURE program tervezett méréseiről honlapunkon már számos alkalommal, részletesen beszámoltunk. Ezek felsorolásszerűen: PreSpat (MTA Pszichológiai Kutatóintézet, űrélettan), FOCUS (Admatis Kft., űrfizika) és a TriTel (MTA KFKI AEKI, űrélettan). Frank De Winne magyar kutatásokban már részt vett (a PreSpat kognitív funkciókat vizsgáló kísérlet során), s az európai jelenlét is megszilárdult az ISS-en. Ezt az európai parancsnok jelenléte is jól bizonyítja.

Horvai Ferenc
NKTH Magyar Űrkutatási Iroda