Mint arról az Űrvilágban korábban már beszámoltunk, Charles Simonyi magyar származású űrtúrista második útja során is igen értékes méréseket végzett a Nemzetközi Űrállomás (ISS) Zvezda modulján 2003 óta folyamatosan működő Pille dózismérő rendszerrel. Repülése alatt a NASA jóvoltából bármikor válthattunk vele e-mailt, így „megbeszélhettük” vele a menet közben felmerülő kérdéseket, illetve szinte azonnal mérési eredményekhez juthattunk.

Simonyi 2009. március 26-án indult a Szojuz TMA-14 űrhajó fedélzetén az ISS-re, mely 28-án kapcsolódott azzal össze. Charles négy új Pille dózismérőt vitt magával, melyek közül hármat a repülést megelőzően a KFKI AEKI laboratóriumában aránylag nagy, ismert dózissal sugároztunk be; a negyediket az Enyergija cég Bajkonurban jelenlévő szakértője a start előtt néhány órával a tartalék repülő-Pillével lenullázta. Ezt a – személyi dózist mérő – eszközt Simonyi zsebében helyezték el azzal a céllal, hogy megmérjük vele az ISS-ig tartó úton az űrhajóst érő dózist.

Charles a dokkolás és átszállás után a lehető legrövidebb időn belül – mintegy 8 óra múlva – felfüggesztette az ISS fedélzetén található Pille automatikus méréseit, és kiolvasta a 2003 óta ott üzemben lévő tíz régi, valamint a magával vitt négy új dózismérőt.

Személyi dózismérője tanúsága szerint a Szojuzon való kétnapos repülés alatt kb. 10%-kal nagyobb dózist kapott, mintha ezidő alatt az űrállomáson tartózkodott volna. A pályáraállás igen rövid idejét (kb. 10 perc) követően, a megközelítés két napja során a Szojuz az ISS-hez nagyon hasonló pályán kering; a magasabb dózisteljesítmény oka az, hogy a „kis” Szojuz űrhajó kisebb védelmet ad a kozmikus sugárzással szemben, mint a robusztus, műszerekkel és berendezésekkel zsúfolt űrállomás.

A három másik új dózismérőből Simonyi pontosan a földön besugárzott dózist olvasta ki (a besugárzástól a kiolvasásig begyűjtött járulékos dózis nagysága ehhez képest elhanyagolható volt). Így meggyőződtünk róla, hogy a dózismérők a felbocsátás terhelését károsodás nélkül túlélték, alkalmasak a fedélzeten több, mint öt éve üzemelő dózismérőink újrakalibrálására. Egyszersmind igazolást nyert, hogy az évek során a kiolvasó berendezés érzékenysége nem változott meg.

Az újrakalibrálásra Charles a jelenlévő természetes sugárforrást, a kozmikus sugárzást használta. A régi és új dózismérőket különböző kombinációban szorosan egymás mellett elhelyezve (az űrállomás belsejében a sugárzási tér nagyon inhomogén) 2-2 napig exponálta, majd kiolvasta azokat. Bebizonyosodott, hogy a tíz régi dózismérő közül nyolcnak az érzékenysége nem változott meg, azok ma is 100% körüli pontosságúak. Két dózismérő érzékenysége – amint erre korábbi fedélzeti mérések alapján már következtettünk – kb. 70%-ra csökkent, de stabil, ezt további használatuk során figyelembe kell venni. Az új dózismérőkkel ezeket kiválthattuk, így a jövőben tartalékként szerepelnek.

A fedélzeti mérések során az egyik, másfél óránként automatikus mérést végző dózismérő folyamatosan a kiolvasóban van, ott exponálódik, nagy időbeli felbontású adatokat szolgáltatva. Simonyi további, fontos feladata volt a kiolvasó árnyékoló hatásának az űrállomás nagyon összetett, valós sugárzási terében való kimérése. (A földi, gamma-forrással végzett kalibrálással ez pontosan nem határozható meg). Két-két dózismérőt - felváltva a kiolvasóban, illetve annak tetjén elhelyezve - azonos ideig exponált. Az eredmények azt mutatták, hogy a kiolvasó árnyékoló hatása kb. 10%, amit az adatok kiértékelésekor figyelembe kell vennünk.

Az egyik új dózismérőt Charles mindig magán viselte, és naponta kiolvasta. A kapott átlagos dózisteljesítmény a kalibrálások helyén (az ún. 321. panel mellett) mérthez képest valamivel magasabb, aminek oka a hálóhelyen alvás közben jelentkező járulékos dózis. Személyi dózisteljesítménye a két évvel korábbi repülésénél mértnél kb. 15 %-kal adódott nagyobbnak.

Egy dózismérőt Simonyi a hálózsákjára erősített. Az ezzel mért dózisteljesítmény a kalibrálási helyen mérthez képest majdnem kétszeres, igen magas érték volt – igazolva azt a már többször publikált figyelmeztetésünket, hogy a hálóhelyeket az űrállomás jobban árnyékolt részén kellene elhelyezni.

Ch. Simonyi április 8-án, a Szojuz TMA-13-as űrhajóval tért vissza a Földre, és magával hozta a megelőző fél évi és a saját Pille-méréseket tartalmazó memóriakártyákat is. Második űrutazása alkalmával is számunkra igen értékes méréseket végzett, melyekre az állandó legénységnek nem jut ideje. Legnagyobb jelentőségű az űrállomáson öt éve üzemelő dózismérőink újrakalibrálása, illetve a kiolvasó árnyékoló hatásának valós körülmények között történő kimérése volt. Önzetlen segítségét és a kiválóan végzett méréseket ezúton is köszönjük neki!

Apáthy István, Deme Sándor

MTA KFKI AEKI
Űrdozimetriai Csoport