A Föld pályája mentén több mint 2 éve távolodó két STEREO űrszonda szögtávolsága a Nap felől nézve 2009. február elejére elérte a 90 fokot, ezzel ideális megfigyelési helyzetet teremtenek.

A STEREO egyik fő feladata a koronakitörések (CME, coronal mass ejection) terjedésének követése. A műszerek 2006 decembere és 2009 februárja között 353 CME-t észleltek, a gyakoriság jól egyezik az 1996–97-es minimum 0,5/nap értékével. Ezekből 25 esetben már sikerült a mozgó plazmafelhők szerkezetét 3 dimenzióban rekonstruálni. Számunkra a legfontosabbak a Föld felől nézve a Napot körülvevő ún. halo CME-k, 2008 decemberében első alkalommal sikerült egy ilyen kitörés térbeli mozgását követni. A CME plazmafelhője a két szonda előrejelzése szerint a Föld felé tartott, és a Földhöz történő érkezésre jósolt időpontban a Földhöz közeli ACE űrszonda észlelte is az áthaladó lökéshullámot. Most sikerült első alkalommal bizonyítani, hogy a STEREO műszerei képesek legalább 24 órával előre jelezni egy földi mágneses vihart. A két szonda sztereoszkopikus képei ugyancsak először tették lehetővé a koronában észlelt hurkok térbeli szerkezetének rekonstruálását. A részecskegyorsítás részleteinek megértésében jelenthet előrelépést az, hogy a 2006. december 5-i részecskeesemény során első alkalommal észleltek nagy energiájú (2–5 MeV) semleges hidrogénatomokat.

A jelenlegi naptevékenységi minimum a várakozásoknál sokkal jobban elhúzódik, korábban 2008 közepére várták, és a fordított polaritású napfoltok már több mint egy évvel ezelőtt meg is jelentek. A napkoronából kiinduló ún. streamerek a minimumhoz közeledve általában előbb kvadrupól szerkezetet mutatnak, ami ferde dipólusba megy át, ez 6–10 naprotáción keresztül fennmarad. A 2009. februári képek szerint azonban még a dipólus szerkezetet sem értük el, így a minimumnak még biztosan nincs vége.

A földi magnetoszféra jelenségeinek megértésében jelent előrelépést az 1960-as évek óta ismert ún. upstream események észlelése a Földtől igen messze, 25 millió km-es távolságban. Az alacsony energiájú (100–300 keV) protonok fluxusában észlelt néhány perces, erős fluxusnövekedések eredete nem tisztázott: vagy a magnetoszférából kiszivárgó, vagy a fejhullámon felgyorsult részecskéket tekintették a jelenség okának. Az új észlelések szerint a forrástartomány sokkal nagyobb a Föld méreténél, és a részecskék a napszélben terjedő Alfvén-hullámok és a fejhullám, mint mágneses tükrök között gyorsulhatnak fel.

Meglepő módon a STEREO több, a bolygóközi porral kapcsolatos új eredményt hozott. A 2006. december 15-i CME részecskegyorsítási esemény során az első mérések szerint egy interplanetáris CME (mágneses felhő) keresztezte a két szonda pályáját. A mágneses tér adatok legújabb kiértékelése szerint a szokatlanul erős áramréteget a korábban optikailag a STEREO által is észlelt, de ekkor már mintegy 1 csillagászati egység távolságban levő McNaught-üstökös elektromosan töltött porcsóvája hozhatta létre. Régi tapasztalat, hogy az űrszondákba állandóan interplanetáris eredetű mikroszkopikus porrészecskék csapódnak. Már a Skylab űrállomáson is észleltek ilyen csíkokat. Mindkét STEREO fedélzetén a SECCHI koronográf és a SWAVES rádiófrekvenciás érzékelő több alkalommal egyidejűleg észlelt a mikron méretű porszemcsék által keltett, 5–10 milliszekundum időtartamú törmelékviharokat. Új eredmény adódott a napelemekbe csapódó porrészecskék által létrehozott kis plazmafelhőknek a hullámdetektorban keltett jeleinek elemzéséből: nagy sebességű (300 km/s) és rendkívül kis méretű (10-20 g) elektromosan töltött nanopor jelenlétére következtetnek, amelyeket a napszél elektromos tere gyorsít fel.

Magyarországon a MTA KFKI RMKI munkatársai a STEREO szondák SEPT detektora által mért közepes (100 keV-néhány MeV) energiájú protonok terjedését vizsgálják elsősorban szoláris részecskeesemények (SEP) idején szimulációs eredmények alapján. Mivel a program kezdete óta az elhúzódó napfoltminimum következtében csak egy jelentős ilyen esemény történt 2006 decemberében, jelenleg az együttforgó tartományokban (CIR) végbemenő részecskegyorsítást, és a jelenlegi igen nyugodt körülmények közötti rendkívül alacsony részecskefluxusok spektrumát elemzik összehasonlítva a SOHO méréseivel.

Dr. Kecskeméty Károly