Charles Simonyi, a második magyar űrhajós és első magyar űrturista a közelmúltban négy tudományos kísérletben is részt vett a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén. Ezek egyike volt a Magyar Űrkutatási Iroda és az Orosz Űrügynökség megállapodása alapján végzett, „Pille-Simonyi” elnevezésű méréssorozat, amelyet az űrállomás orosz szerviz-modulján (Zvezda) 2003 ősze óta folyamatosan üzemelő, tíz dózismérőből és egy kiolvasó készülékből álló Pille-MKSz rendszerrel hajtott végre. A Pille a Zvezda ún. szolgálati rendszerének egyik alapműszere, mellyel rendszeresen mérik az annak egyes pontjain fellépő ill. űrséták alatt az űrhajósokat érő, a kozmikus sugárzás által okozott dózisterhelést. Az első, még ”ős”-Pille dózismérőt Farkas Bertalan használta 1980-ban a Szaljut–6 űrállomáson; külön öröm volt a magyar űrkutató közösség számára, hogy a Pillével annyi év után újra magyar űrhajós mért. A magyar űrturista ez év február közepén, a repülésre való felkészülése alatt intézetünket is felkereste (lásd MŰI honlap, Régebbi híreink rovat, 2007.II.15.), ahol tájékoztatást kapott a Pille működésének alapjául szolgáló dozimetriai alapfogalmakról és a készülékkel korábban a világűrben végzett mérések eredményeiről, valamint elsajátította a Pille rendszer kezelését. Charles Simonyi április 7-én startolt Bajkonurból a Szojuz TMA-10 űrhajó fedélzetén, amely 9-én kapcsolódott az űrállomáshoz. A Földre való visszatérésére a Szojuz TMA-9 űrhajóval április 21-én került sor.

A „Pille-Simonyi” űrkísérlet első lépéseként április 10-én Mikhail Tyurin orosz űrhajós a Zvezdán lévő korábbi, szokásos mérőhelyekről „begyűjtötte” a dóismérőket. Ezeket Ch. Simonyi a Pille készülékkel egymás után kétszer (ill. a továbbiakban a személyi dózisának mérésére szolgáló dózismérőt háromszor) is kiolvasta, majd az előírt új mérőpontokon elhelyezte. Egy dózismérőt végig magával hordott, egy további dózismérőt a hálózsákjában helyezett el. Négy dózismérőt az orosz fejlesztésű RMS sugármonitorozó rendszer DB-8 szilícium félvezető-detektorai mellé telepített, lehetővé téve a DB-8- és Pille-mérések eredményeinek összehasonlítását (eddig egy-egy Pille-detektor az RMS R-16 jelű ionizációs kamrái mellett mért). Egy további Pille dózismérő a padlón található ablak mellé került, ahol eddig dózismérés nem történt. Ch. Simonyi személyi dózismérőjét a továbbiakban naponta kiolvasta, ezzel időben nagy felbontású adatsort kaptunk az őt ért személyi dózisterhelésről. A többi dózismérő (ismét kétszeri) kiolvasására április 18-án, repülésének végén került sor. Ezek a dózismérők adatokat szolgáltattak az expozíciós helyükön az előző nyolc nap alatt mért átlagos dózisteljesítményről. A magyar űrhajós visszatérésekor memóriakártyán magával hozta a Pille előző fél éves méréseit tartalmazó adatokat, illetve egy második („Simonyi” kódjelű) memóriakártyán saját méréseinek eredményét. A kártyákat május elején vették ki a Szojuz szállító-konténeréből, majd eljuttatták a moszkvai Orvosbiológiai Kutatóintézetbe. Orosz kollégáink a memóriakártyák adatait júniusban küldték el nekünk.

A Columbia űrrepülőgép katasztrófája óta (2003) a közelmúltig a Nemzetközi Űrállomáson állandó jelleggel csak két űrhajós tartózkodott. Idejük nagy részét annak karbantartásával töltötték; érdemi munkára, kísérletezésre alig jutott lehetőségük, így megnőtt azoknak az űrturistáknak az „értéke”, akik repülésük alatt (ráadásul saját költségükre) kísérletek elvégzését is vállalják. Ilyen űrturista volt Charles Simonyi is, aki műszaki-tudományos képzettségének (és tehetségének) köszönhetően az ISS fedélzetén professzionális munkát végzett. Ennek köszönhető, hogy segítségével az űrállomásról teljesen új jellegű dózisadatokhoz jutottunk. A Pillét személyi dózis mérésére eddig csak űrséták vagy extrém nagy napkitörések idején használták; az űrhajósokat érő dózisterhelésről nagy időbeli felbontással adatok nem álltak rendelkezésre. Azt is csak feltételeztük, hogy a hálóhelyen, melyet közvetlenül az űrhajó falánál alakítanak ki, a dózisterhelés nagyobb, mint a műszerek által is „árnyékolt”, védett munkahelyeken. Ilyen mérést csak egyszer - saját elhatározásból, programon kívül - Ciblijev orosz űrhajós végzett (a Pillével) 1997-ben a Mir űrállomáson, melynek eredményeképpen hálóhelyet is változtatott. Az űrhajósok a dózismérőket egy-egy alkalommal - idő hiányában - csak egyszer olvassák ki (ez egyszersmind a bennük összegyűlt dózist törli, és új életet kezdenek), holott egy azt követő második kiolvasás igen hasznos információval szolgálna a dózismérők ún. maradék dózisáról, azon keresztül pontosságukról, állapotukról, „öregedésükről”. A széthelyezett dózismérőkkel végzett mérések eredménye igazolta várakozásunkat. Legnagyobb dózisteljesítményt az űrturista hálóhelyein tapasztaltunk annak ellenére, hogy azok nem a Zvezda hálófülkéjében voltak. Ch. Simonyi küldetésének első szakaszában az ISS hátsó végéhez csatlakoztatott Szojuz űrhajó lakóterében aludt, majd 14-én hálóhelyét átköltöztették a dokkoló-egységbe. A sorrendben következő legjobban exponált helynek a Földre néző ablak környéke adódott, ahol eddig még méréseket nem végeztek. Charles repülésének elején és végén egymás után kétszer olvasta ki dózismérőinket (sőt, személyi dózismérőjét háromszor is), amivel igen értékes információkat kaptunk a lassan négy éve folyamatosan üzemben lévő mérőeszközeink állapotáról; ez a további kiértékeléseket is pontosabbá teszi. Ch. Simonyi repülése során egy héten át napi felbontással mérte saját dózisát, amely általában a széthelyezett többi dózismérő átlaga körül alakult, és kb. két nagyságrenddel volt nagyobb, mint amekkora dózist itt a Földön kapunk. Érdekes volt az április 14-én mért kiemelkedően nagy személyi dózisa. Erre - mikor kiértékelésünk eredményeit közöltük vele - magyarázatot is kaptunk tőle: a megelőző alvási periódusa végén kollégái nem ébresztették fel, és ugyanezt tette karórája is (valószínűleg a de./du. nem volt a fedélzeti időnek megfelelően beállítva). Ráadásul ébredés után a hálóhelyén még olvasott, így az adott mérési periódusban a szokásosnál sokkal hosszabb időt, 10-11 órát töltött hálózsákjában - ezek szerint a Szojuz lakófülke az űrállomás-komplexum egyik legexponáltabb helye. Az egy hetes személyi mérések során kapott dózisteljesítményt egész repülésére extrapolálva a küldetése során kapott többletdózis kb. egy mellkasi CT-nek felel meg (és akkora, amekkora dózist kb. négy év alatt „gyűjtünk” itt a Földön a természetes háttérből, és nem veszünk részt orvosi röntgen-vizsgálatokon vagy sugárkezelésen). Ezúton is köszönjük Charles Simonyinak, hogy vállalta a fenti mérések elvégzését, és azokat hivatásos űrhajósokat meghazudtoló módon, körültekintően és hibátlanul hajtotta végre.

Charles Simonyi a Pillével mér az ISS Zvezda fedélzetén

Ch. Simonyi fedélzeti naplójának a Pille-méréseket tartalmazó egyik oldala