A gyapjaslepke kártétel űrfelvételeken alapuló monitorozása a Földmérési és Távérzékelési Intézetben (FÖMI) 2004-ben kísérleti jelleggel kezdődött. A Magyar Űrkutatási Iroda által meghirdetett 2005. évi űrkutatási témapályázat elnyerésével további vizsgálatokat végeztünk az erdőkárosítás távérzékeléses monitorozására a Balaton térségében több forrású és több időpontú űrfelvételek kiértékelésével. A szuper felbontású űrfelvétel (IKONOS) bevonásával folytatott kistérségi vizsgálatok során az erdők és az azok szomszédságában lévő mezőgazdasági területek (szőlők, gyümölcsösök) gyapjaslepke általi károsodásának felmérése történt meg. Közepes felbontású - elsősorban IRS-WiFS idősor és IRS-P6 AWiFS, kisebb mértékben ENVISAT MERIS - űrfelvételek kvantitatív kiértékelésével a károsodási majd az azt követő regenerálódási folyamat térbeli és időbeli nyomon követése vált lehetővé megyei, regionális szinten.

A MŰI által meghirdetett 2006. évi űrkutatási témapályázat – „Erdőkárosítás időbeli változásának monitorozása távérzékeléssel a gyapjaslepke kártétele nyomán 2005-2006 között regionális mintaterületen” - elnyerésével, a 2005. évi pályázat eredményeire alapozva és az alkalmazott módszerek továbbfejlesztésével került sor a felmérések térbeli és időbeli kiterjesztésére. A gyapjaslepke 2005. és 2006. évi kártételének időbeli és térbeli monitorozása regionális mintaterületen, 2 dunántúli (Veszprém, Somogy) és 3 Észak-Magyarországi (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén) megyében történt meg. A távérzékeléses felmérések során fő hangsúly helyeződött a gyengébb térbeli (9 ha), de a napi felvételezés és 15 spektrális adatcsatorna révén kitűnő időbeli és spektrális felbontású ENVISAT MERIS és az utóbbi paraméterekben ugyan gyengébb, de jobb térbeli (0,4 ha) felbontású IRS-P6 AWiFS űrfelvételek kiértékelésére és összehasonlító elemzésére. A gyapjas lepke által okozott károsodás időbeli előrehaladása és mértéke jól nyomonkövethető és jellemezhető volt az űrfelvételek kvantitatív kiértékelésével levezetett spektrális jellemzők, az ún. vegetációs indexek térbeli és időbeli eloszlásának vizsgálatával és az előállított károsodás térképek elemzésével.

A károsodott erdőterületek űrfelvételeinek idősoros elemzése alapján megállapítható volt, hogy mind az Északi Középhegységben, mind Veszprém és Somogy megyében a maximális károsodás időpontja 2005-ben a június végi július eleji időszakra esett, 2006-ban pedig már június közepén bekövetkezett. Ezen vizsgálatok eredménye alapján kiválasztott űrfelvételekből lehetett előállítani az adott évi maximális károsodást bemutató károsodás térképeket. A 2006. év júniusában referencia adatokat gyűjtésére került sor a károsodott területekről az Északi Középhegységben és a Balaton környékén, melyek a 2006. évi károsodás térképek előállítását és vizsgálatát segítették (1. ábra). Az ENVISAT MERIS és IRS-P6 AWiFS űrfelvételek alapján levezetett károsodás térképek összehasonlító elemzése azt mutatta, hogy mindkét űrfelvétel kiválóan alkalmas a károsodott területek kijelölésére. Az ENVISAT MERIS űrfelvételek felhasználásával sokkal érzékenyebben követhető és jellemezhető a növények (erdők) állapota. A 2006-ban a károsodott területek nagysága és erőssége az Északi Középhegységben némileg, míg Veszprém és Somogy megyében lényegesen csökkent mind kiterjedésében, mind súlyosságában a 2005. évihez képest (2. ábra).

Az összehasonlító vizsgálatok alapján kijelenthető, hogy az aktuális évi űrfelvételekből levezetett károsodás térkép legalább olyan jól használható a következő évi károsodások előrejelzésére, mint az előző évi földi bejárás alapján levezetett petecsomó fertőzöttségi térkép. Az űrfelvételekből levezetett, nagy területi áttekintésre képes regionális károsodás térképek hatékony, gyors és olcsó eszközt jelenthetnek a felmérések térbeli kiterjesztésére vagy a nagy fertőzöttségű gócok kijelölésével a földi felmérések jobb lokalizációjának elősegítésére. A fafaj összetétellel kapcsolatos vizsgálatok azt mutatták, hogy az összetettebb fafaj eloszlású erdőrészletek védettebbek a gyapjaslepke hernyójának kártételével szemben. Ezekben a károsodás lassabban alakult ki, az azt követő regeneráció gyorsabb lefolyású volt, a bekövetkezett lombvesztés mértéke pedig kisebbnek mutatkozott.

Nádor Gizella
témavezető, FÖMI