2006. október 26-án közép-európai idő szerint hajnali 2 óra 52 perckor a NASA Kennedy Űrközpontjából Delta II 7925-10L típusú rakétával sikeresen felbocsátották a STEREO űrszondapárost. Az ezév áprilisára tervezett indítást a hordozórakéta különböző technikai hibái miatt többször el kellett halasztani. A startot követő 25. percben a két űrszonda elvált a rakétától, majd 2 perc múlva egymástól is. Mintegy 2 hónap múlva a Hold gravitációs terének felhasználásával az egyik szondát a Földhöz képest előre, újabb 1 hónap múlva a másikat hátrafelé irányítják. A két, napelemekkel táplált, egyenként 620 kg tömegű, 1,2 m átmérőjű szonda az optikai megfigyelések érdekében 0,002 fok pontossággal néz majd a Nap irányába. Pályájuk csaknem megegyezik a Földével, de az egyik szonda kicsit rövidebb, a másik hosszabb keringési ideje révén évente 22 fokkal kerülnek a Földtől előbbre, ill. hátrább, lehetőséget adva a Nap hozzánk képest oldalirányból, később hátulról való megfigyelésére. A szondákra épített 4 műszercsoport egy része a SOHO berendezéseinek modernizált változata. A SECCHI ultraibolya és látható fényben működő koronográfokkal és egy széles látószögű kamerával két oldalról követi majd a koronakitörések (CME) fejlődését a bolygóközi térben. A Föld irányába terjedő CME-k esetén először lesz lehetőség a mágneses vihar előrejelzésére. A nagyobb energiájú töltött részecskék, a plazma sűrűségét, sebességét és hőmérsékletét mérő IMPACT műszercsoportot kiegészítették a SOHO-ból hiányzó, a lokális mágneses teret mérő magnetométerrel is, ami létfontosságú a plazma- és nagyenergiájú részecskék mérési eredményeinek interpretálásához. A KFKI RMKI a részecskeesemények terjedésének modellezésével, illetve az IMPACT adatainak feldolgozásával vesz részt a munkában (ld. az Űridőjárás II. és III. c. cikket a MŰI honlapján). A napszél, ill. a CME plazma elkülönítésére a különböző tömegű ionok tömeg- és töltés szerinti eloszlását a PLASTIC, a CME-k megjelenésekor a Nap által kibocsátott rádióhullámú zavarok terjedését pedig az SWAVES komplexum detektálja majd. Bár a földi magnetoszférára gyakorolt hatásuk korábban is ismert volt, az 1995 óta működő SOHO eredményei világítottak rá igazán a napkitörések jelentőségére, mutatták meg, milyen gyakoriak. A földi időjárás analógiájára űridőjárásnak elnevezett, a napszélplazma állapotának változását mutató jelenségkör megértése, de főként előrejelzése azonban még csak az 1950-es évek meteorológiájának szintjén mozog, amikor pl. a hurrikánok mozgását sem tudták még követni. A STEREO kísérlet áttörést ígér a CME-k kialakulási mechanizmusainak, terjedésüknek a megértésében, valamint a napkoronában és a bolygóközi térben érvényesülő részecskegyorsítás lokalizálásában, folyamatainak azonosításában is. (Az űrprogramról ld.: http://stereo.gsfc.nasa.gov/.)