Kezdőlap  
ENGLISH VERSION
 
A MŰI
Évkönyvek
Dokumentumok


A Magyar Űrkutatási Iroda
elérhetőségei

Cím:
1011 Budapest, Iskola u. 13.

Telefon:
06-1-795-6237

 
  Szemmozgás ágynyugalomban
 

 
A különböző élethelyzetekben más és más a szemmozgások vezérlése. Általános szabály, hogy a térlátás alapfeltétele a két szem harmónikus együttmozgása.

a, látás-célú szemmozgásvezérlő programok/mechanizmusok:

A pihenő, szemlélődő ember "nézelődik", látszólag véletlenszerűen -valójában a biztonságát őrző módon - tekintget "a világba".
Ha valami felkelti az érdeklődését, arra "rászegezi tekintetét", és ha mozgó tárgyról van szó, azt szemével követi ("szemmel tartja").
A látótér szélén felbukkanó figyelemkeltő tárgy vagy hangjelenség akaratunktól függetlenül – reflexesen (velünkszületett idegrendszeri kapcsolatok révén) arra késztet, hogy szemünket egy csapással "rávessük" az ismeretlen, esetleg veszélyes, de mindenképpen érdekes/azonosítandó célra.
Az idézőjelek arra utalnak, hogy a hétköznapi nyelv közismert fordulatai hiteles élettani megfigyeléseken alapulnak.


b, testtartással és mozgásérzékeléssel kapcsolatos reflexes szemmozgások:

I, Az optokinetikus nisztagmus:
Figyeljük meg a robogó vonat ablakából a tájat figyelmesen követő ember szemét! A figyelmét felkeltő pont gyorsan elmarad, a két szem összehangoltan elfordul a kifutó kép után. Amikor már nem tudja követni a régit, a szem gyors átcsapásával új célt keres, és szemek ismét lassan kúsznak át a másik sarokba. Ha ezt a mozgást időfüggvényen ábrázoljuk, fűrészfogszerű mintát kapunk, amit a görög szótövek után optokinetikus nisztagmusnak nevezünk. Ez nemcsak a kíváncsiskodást szolgálja, hanem segítségével folyamatosan információt kapunk a mozgásunkról is.
Egy vasúti fülke süppedős ülésén a vonat sima, nesztelen elindulását egyéb érzékeinknél jobban jelzi a az ablakkeretben elmozduló külső kép.
A fentiek mögött rejlő idegi szabályozásokat pontosan vizsgálják egészséges embereken élettani kísérletekben, és betegeken a klinikák otoneurológiai osztályain.

Előkészületek a MARS-expedícióra - Bedrest program: Az ESA (Európai Űrkutartási Ügynökség) felhívására Magyarország öt kiegészítő kísérleti javaslatot nyújtott be 2005-ben a Bedrest programhoz:
A munkacsoportunk által beküldött három javaslatból kettő érinti ezt a témakört:
1, A -96 fokos dőlésszögű tartós ágynyugalom érző-mozgató környezetének kiegészítése nagyméretű függesztett mozaik-képernyőn megjelenített látszólagos panorámával.(A hetek-hónapok alatt kialakuló új szenzomotoros szabályozás egységesebb, hatékonyabb lesz, ha a látott/hallott környezetet is beforgatjuk a fejjel lefelé kissé megdöntött fekvő testhelyzetnek megfelelően.)
2, Az általános érző-mozgató alkalmazkodási folyamat követése a látótér-elmozdulással kiváltható szemmozgásválaszok (optokinetikus nisztagmus) értékelésével. (Ez a relatíve mozdulatlan testhelyzetben is lehetővé teszi a mozgatórendszeri szabályozás vizsgálatát).
3, Az általános érző-mozgató alkalmazkodási folyamat részeként megváltozik az agy keringésszabályozása. Ezt jól lehet követni a szem recehártya-ereinek számítógépes rekonstrukciójával, mivel ez az agyi keringés függeléke.

II, A vesztibuláris nisztagmus:
A fenti élettani helyzetnek bizonyos értelemben a fordítottja érvényes, amikor egy forgószéken ülő személyt erőteljesen megpörgetnek. Ha pár másodperc után a forgást lefékezik, még kb. fél percig megfigyelhető a szemek összerendezett ritmikus kúszása és visszacsapása, ami az optokinetikus nisztagmushoz hasonló fűrészfog-diagram szerint zajlik.
Ha a szemmozgást műszerekkel regisztráljuk (ld. elektronisztagmográfia), kiderül, hogy már a forgatás kezdetén beindul a szemek kitérése, aminek iránya és üteme lehetővé teszi, hogy kövessük az elforduló látóteret, mintegy kapaszkodjunk a környezetünkbe (ld. orientációs érzék – ROS).
Elsőre igen meglepőnek tűnhet, hogy ha sötétben végezzük el ezt a kísérletet, a szemmozgások ugyanezt a mintát követik. Forgatáskor ugyanis az egyensúlyszerv (vízszintes) félkörös járataiban a szöggyorsulás hatására keletkező ingerület bejut az agytörzsbe, és elindítja az elforduló látóteret követő szemmozgásokat. A szemek a pályájuk végén itt is nagy sebességgel visszacsapnak, és újra kúszni kezdenek a forgatással ellentétes irányba. A jelenség neve: vesztibuláris nisztagmus. Itt az elforduló látóteret megragadó szabályozás tehát az egyensúlyszervből indul ki, szemben az optokinetikus nisztagmussal. Az agytörzsben erre szolgáló idegi kapcsolatokat a Vesztibulo- Okulomotor Reflex írja le. Ennek tisztázásában két magyar kutató: Hőgyes Endre (1847-1906), és Szentágothai János (1912-1994) alapvető szerepet játszott.
A szenzomotoros adaptáció egyik szép példája, ahogyan a kisagy az első életévben beszabályozza ennek a reflexnek a hatékonyságát (gain=1). Ha új szemüveget kezdünk viselni, kezdetben bizonytalannak érezzük a mozgásunkat, a kisagyi adaptív mozgásszabályozásnak újra be kell állítania a VOR pontosságát.

Dr. Simon László
SOTE Anatómiai Intézet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Űrtudomány
Földmegfigyelés
Mikrogravitáció
Navigáció és távközlés