A műholdképen Hollandia felett láthatunk jellegzetes egyenes vonalként megjelenő kondenzcsíkokat kevéske magasszintű cirrus-felhőzet kíséretében. A repülőgép-forgalomból származó kondenzcsíkok mintegy 8-11 kilométeres magasságban találhatók, ahol a levegő már megfelelően hideg és ezért abszolút nedvességtartalma is alacsony. Így a kondenzcsíkok jól kivehető földfelszíni árnyéka (sötétebb egyenes vonalak) több 10 kilométerrel északabbra tolódik. A kép felső részén felismerhetők a Nyugati-Fríz-szigetek és az általa közrefogott Watt-tenger, továbbá a híres holland zárógát, mely az ország mélyföldjeit óvja meg a tenger vizétől. A felvétel bal alsó szélén látható a Rajna torkolata.
A 2. ábrán látható műholdkép ugyancsak a Terra műhold MODIS szenzorával készült 2004. november 23-án.
A felvételen a Földközi-tenger déli medencéjében felfedezhetünk a felhők által kirajzolt ún. Kármán-féle örvényutakat. Kréta szigetének három magas hegycsúcsa (középen a 2456 méter magas Ida) könnyen felismerhető a hóborítottságuk miatt.
Az összefonódó, szabályosan fodrozódó gomolyfelhők tipikus megjelenése jelzi, hogy Kármán-féle örvényekkel állunk szemben, melyek az áramlásban fokozatosan leszakadnak egymásról. A műholdkép alapján az uralkodó szélirány csak kevéssel tért el az északi iránytól, ez képezi az ábra közepén látható lefűződő felhőzet tengelyét is (bár valójában a képen több, gyengébb ilyen örvényutat vélhetünk felfedezni). Ebben az erős légáramlatban akadályként a krétai hegycsúcsok maguk mögött kialakították a tipikus mintázatú felhőzetet, s így a sziget és a hegycsúcsai által keltett hullám még 300-400 kilométerrel távolabb is megfigyelhető.
Kármán Tódor (1881-1963) magyar származású, világhírű fizikus-matematikus mérnök alkotta meg az áramló gázba vagy folyadékba helyezett testek mögött kialakuló örvénysor elméletét. Ezt a jelenséget a tudomány Kármán-féle örvénysornak nevezi. Ennek az a lényege, hogy a megfelelő sebességű áramlásba helyezett test mögött ritmikusan, egyszer balra, egyszer jobbra válik le egy örvény. A repülési, az űrhajózási és általában a mérnöki tudományokban is számos alkalmazással találkozhatunk.
Az amerikai NOAA-17 kvázipoláris műhold AVHRR (Advanced Very High Resolution Radiometer) berendezésének 2003. augusztus 27-ei felvétele látható a 3. ábrán.
A műholdfelvételen könnyen felismerhető mérsékelt övi vándorló ciklonjaink egyike az Atlanti-Óceán keleti medencéje felett. Ez az alacsony nyomású légköri képződmény a felvétel készítésének idejében egy kifejlett, erős ciklon volt, melyet a hosszan elnyúló, Portugália fölé beívelő felhőkar is szemléltet. Ez a felhőkar jeleníti meg a ciklon hidegfrontját, azaz azt a felületet, mely az elől haladó meleg levegőt elválasztja a ciklon által szállított hidegebb levegőtől. A ciklon gyenge melegfrontját a kép tetején kevéske felhőzet jelzi csak, mely a hidegfronttól még távolabb van, azaz az okklúzió még nem kezdődött el.
A 4. ábrán látható felvétel a NOAA-16 műhold 2004. április 27-ei áthaladása során készült.
A műholdképen egy már leépülésben lévő, erősen okklúdálódott ciklont láthatunk a Közép-orosz-hátság felett. Felismerhető még a kép bal felén a Dnyeper és mellékfolyóinak medre, illetve ettől északra a Finn-öböl. Az okklúzió azt jelenti, hogy a ciklon hidegfrontja utoléri a melegfrontot, s ezáltal a közrezárt melegebb levegőt (a ciklon ún. melegszektorát) felemelkedésre készteti. Másként fogalmazva, a spirálkarok egymásra feltekerednek. Ez a folyamat a képen is jól felismerhető, ahol a kékesfehér szín a magasabban szétterülő cirrus-felhőzetet, míg a sárgásfehér szín az alacsonyabb szintű felhőket jelöli. A bemutatott képen a ciklon leépülési stádiumát láthatjuk.
Szintén a NOAA-16 műhold készítette az 5. ábrán bemutatott felvételt.
A műholdképen hazánk nyugati része felett 2003. június 24-én kialakult zivatarfelhőket láthatunk, melyek erős fehér színnel jelennek meg (kicsit kékes árnyalattal). A kép közepén látható zivatarfelhőktől kicsit délebbre még éppen kivillan a Balaton sötétkék víztükre. A Kárpát-medencét ezekben az órákban egy hidegfront közelítette meg északnyugatról és ez az időjárási front gerjesztette maga előtt a képen is látható zivatarcellákat. A jobb oldali, legkisebb ilyen cella (Budapesttől délkeletre) teljesen önálló, és cirrus-sapkája nem terült el, míg a következő cellák már jobban összeolvadnak, így kialakítva egy nagyobb léptékű időjárási képződményt. A sárgásfehér szín ezen a felvételen is az alacsony szintű felhőkre utal, míg a kékes színű felhők a magasabb légrétegekben találhatók.
A 6. és 7. ábrán látható műholdképet a NOAA-17 műhold 2003. november 22-ei áthaladása során rögzítettük. A 6. ábrán az AVHRR szenzor 2-es csatornájából számított reflektancia értékeket jelenítettük meg fekete-fehér árnyalatok felhasználásával.
A 7. ábrán pedig a termális csatornák felhasználásával előállított ún. fényességi hőmérsékleti-mezőt mutatjuk be.
A szinoptikus helyzet alapján a Közép-Európa felett uralkodó anticiklon és a gyenge légáramlás hatására a Kárpát-medencében hőmérsékleti inverzió alakult ki. A tartós inverziós időjárási helyzet két napon át hazánk középső részében megült ködöt eredményezett. A köd magassága mindkét napon 600-700 méter alatt volt, mely abból is jól látható, hogy hazánk magasabb hegycsúcsai a stratus-felhőzet teteje fölé emelkedtek. A felvételeken jól kivehetők balról jobbra haladva rendre a Börzsöny, a Mátra és a Bükk magasabb hegycsúcsai. Tipikus magas szintű fátyolfelhőzet húzódik a műholdképek jobb alsó sarkában.
Az amerikai Aqua műhold MODIS szenzorával 2005. január 3-án rögzített felvétel látható a 8. ábrán, mely Franciaország déli részét és a Pireneusok hóval borított hegyláncait mutatja be.
A kép érdekessége, hogy a folyóvölgyek felett szétterülő ködnek köszönhetően könnyen felismerhető a Garonne folyó a kisebb mellékágakkal együtt. A térségtől alig pár száz kilométerrel nyugatra napokon át egy erős anticiklon középpontja helyezkedett el, melynek hatására a műholdképen észlelhető időjárási helyzet kialakult. A felvétel bal szélén éles kontúrral látható a mintegy 200 kilométer hosszú homokos óceánpart. Ezt a partot a Garonne tölcsértorkolata zárja le, ahol az óceán vizébe mosott hordalékanyagokkal feldúsult folyóvíz eltérő színénél fogva szintén kontrasztosan jelenik meg.
Végül a 9. ábrán látható MODIS-kép az Aqua műholdról készült 2004. november 14-én.
A felvétel közepén a Genfi-tó szinte felhőmentesen rajzolódik ki. A kép bal felső síkvidéki részében tipikus felhőutak (azaz sorokba rendeződött gomolyfelhők) a domináns légköri képződmények, melyek az éjszakai órákban átvonuló igen erős hidegfront mögött keletkeztek. A kép jobb alsó sarkában, az Alpok hegyvonulataitól délkeletre összefüggő felhőtakaró helyezkedik el jól látható felszíni árnyékkal. Az Alpok magasabban lévő hegyláncait már összefüggő hótakaró borítja.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszékén a műholdas mérések felhasználásával végzett kutatásokat egyrészt egy OTKA pályázat (T34867), másrészt az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, s a Magyar Űrkutatási Iroda által 2004-ben meghirdetett pályázatra beadott nyertes projektünk (TP 241) támogatja. Az fentiekben bemutatott műholdképek mindegyikét az ELTE Környezetfizikai Tanszékcsoportja által üzemeltetett műholdvevő-berendezéssel vettük.
Kern Anikó, Pongrácz Rita, Bartholy Judit
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Meteorológiai Tanszék
